- Bringaklub Fanatikus Tagozat-  

Ezen az oldalon bemutatjuk klubtársaink teljesítmény túráit. Természetesen a "teljesítmény túra" relatív fogalom, hisz valaki(k)nek az 50km is nagy teljesítménynek számít, míg más(ok)nak a 300-400km.

Várjuk tehát a beszámolókat pár fényképpel és rövid leírással kiegészítve. Igyekszünk kronológiai sorrendben bemutatni őket.

2010. július 10. szombat

" Sziasztok Klubtársak !

Tájékoztatok mindenkit, hogy az előzetes terveknek megfelelően ahogy azt ősszel ketten Tóth Józsival kiagyaltuk, a Bringaklub Fanatikus Tagozata a tegnapi nap folyamán teljesítette a BalVelTour fedőnevű túrát.
A Zeg - Balaton és Velencei tó - Zeg kör 405 km távú volt, szombaton éjjel 00.05 perckor indultunk a Dísz térről és 23.55-kor érkeztünk ugyanoda.
A sok drukker és szerencsére kevesebb ellendrukker számára bebizonyítottuk, hogy igenis ezt is meg lehet csinálni.
A vállalkozás résztvevői név szerint: Tóth Józsi, Jáger Lajos, Szittár Rudi, Pintér Jocó, Németh Jenő. Lélekben csapatunkkal volt Gaál Zoli, aki sajnálatos térdproblémái miatt most nem tarthatott velünk. Hajrá Zoli, Te is simán megcsináltad volna, érted is tekertünk !
Külön elismerésemet fejezem ki társaim bajtársi hozzálállása miatt, ugyanis feltehetően korábbi sérülésemből adódóan mindkét achilles inam annyira begyulladt, hogy szinte csak egy lábbal tudtam nyomni a pedált. Többször kértem ne várjanak rám, menjenek nélkülem tovább, majd én is be fogok érkezni - valamikor. Ahogy Rudi fogalmazott: "Nem lennénk egy csapat, ha most itthagynánk." Nélkülem kb. 1,5 - 2 órával hamarabb teljesítették volna a távot. Biztattak, türelmesek voltak, tanácsokkal láttak el, sőt Lajos doktor bácsi csodaszerrel kenegette a lábamat. Emberségből (is) jelesre vizsgáztak.

Természetesen nem tekintjük magunkat hősöknek, ennek a futamnak a túra értéke csekély, csupán az embernek néha szüksége van arra, hogy megmérettesse magát és közel kerüljön teljesítőképessége határához.
Gondoltam megosztom a hírt, mert sokakat érdekelt a végeredmény.
Mindenkinek további szép túrákat kívánok !

Klubtársi üdvözlettel: Jenő  "

A csapat indulás elött.

Térkép a megtett útvonallal:

A km órák.

2010. július 17. szombat

Sziasztok! 

 A BFT oldalról tudomást szerezve arra gondoltam, egy közelmúltbeli túránk történetét ezen az oldalon megosztom Veletek.

 A július 16-i forró péntek éjszakáján a hőség miatti álmatlanság miatt 4 órakor felébredve bekapcsoltam a számítógépet és megnéztem a napi időjárás előrejelzést. Mivel kánikulát ígértek, felmerült bennem hogy valami hűvösebb helyre kellene ma elmenni. A BalVelTour teljesítését követően mostanában a hosszú távú kihívások már kevésbé inspirálnak, helyette inkább a hágók felé kezdek kacsintgatni. Eszembe jutott egy kora tavaszi túránk, amikor is a hóhelyzet miatt nem sikerült feljutnunk a Stuhleck nevű hegyre Ausztriában. Nosza, gondoltam, nézzük meg most. A nap jó részére esőmentes, bár felhős időjárást jeleztek. Kilépve a teraszra, Albert (Berci) édesapját ugyanúgy kint láttam teraszukon, ő sem tudott aludni (társasházban közvetlen szomszédok vagyunk). Felkelttettem vele Bercit, megkérdeztem, nincs-e kedve egy jó kis hegyi túrához. Igent mondott, még akkor is amikor jeleztem hogy nem lesz túl könnyű. Öt óra volt ekkor, nekiláttunk a készülődésnek. Biciklitartó fel a kocsira, de előtte egyik tartót lecserélni Albert saját tartójára, mivel ragaszkodott hozzá. 6-kor elindultunk, majd Körmenden a Tescoban vásároltunk elemózsiát az útra. Autóval mentünk Rohrbach nevű településig amely Hartbergtől északra a Lapincs (Lafnitz) folyó mentén található. Innen indultunk két éve Palival Feistritz-völgyi túránkra (R8 kerékpárút), és innen terveztem megközelíteni most a Semmering közelében található Stuhleck-et.

Nos, ez a beszámoló kicsit hosszabb lett, de szerettem volna érzékeltetni a teljesen spontán, hirtelen ötlettől vezérelt túra létrejöttét.

A továbbiakról röviden: a megtett 106 km során háromszor tekertünk 1000 méter feletti magasságra, a csúcs  1782 m volt, összesen megtettünk 2410 m szintemelkedést amelyben voltak 17-20% emelkedők.

Berci ugyan határozottan tiltakozik hogy a „fanatikusok” közt legyen említve, azonban ezt a túrát derekasan végig tekerte velem korábbi hasonló előzmények nélkül, így ezen nyújtott teljesítménye alapján méltán megilleti az elismerés.

 A Galériában a Csúcstúra Bercivel (Stuhleck) című albumomban látható bővebb képes beszámoló.

 Üdvözlettel:

Tóth Józsi

 A túra szinttérképe

St. Jakobon át a Feistritzhez

Kemény emelkedő

Pfaffensattel hágó. Innen 4 km a Stuhleck (+414m föl)

1782 m-re tekertünk fel

2010. augusztus 01. vasárnap

Sziasztok!

A Großglockner meghódítása

Körülbelül egy éve született meg agyunkban - Józsinak és nekem - a gondolat, hogy valami igazán komoly hegyet kellene leküzdenünk bringával. Időközben Lajost is bevontuk a tervezgetésbe, majd Zoli is csatlakozott az őrültnek hitt gondolathoz. Ami nem igazán őrültség, hiszen ezt már sokan megtették előttünk, igaz magyar bringások elvétve.
Számtalan élménybeszámolót, útleírást elolvastunk, szokásunkhoz híven alaposan megterveztük a részleteket, mert azzal tisztában voltunk, ez nem egy Zalai Himalája szintű túra lesz. Nyár elejétől kezdve csupán a kedvező időjárásra, illetve a mi szabadidőnk összehangolására kellett várni. Zolinak, valamint fiának, Jácintnak és barátnőjének, Briginek örök hála, amiért utaztatásunk az előre tervezettnél komfortosabbra sikerült, ők is tevékeny részesei voltak sikerünknek.
Vasárnap hajnali 2 órakor indultunk Zeg-ről, 8 órakor már Bruck an der Großglocknerstrasse településen, a Großglockner Hochalpenstrasse  0. kilométer kövénél készülődtünk a startra. Ki így, ki úgy, de egyben közös nevezőn voltunk: Lajos vasi pálinkája nélkül öngyilkosság nekivágni. Igaz csak hidegindítónak vettük be, utána már hanyagoltuk.
Vagy csak Lajos sajnálta? Már nem is emlékszem...
A felfelé út 2/3 része viszonylag könnyen teljesíthető, útközben rengeteg bicóssal és még több autóval, motorral találkoztunk. Az utóbbiakat alaposan megvámolják, 28 € az úthasználati díj részükre. Csodálatosan szép környezetben az ember nem ér rá foglalkozni a fáradtsággal, elvonja figyelmét a táj szépsége, körös-körül a sok havas csúcs. A sebváltóval sem kell nyűglődni, legkisebb fokozatba kapcsolsz és majd lefelé keresheted a többit, addig úgysincs rá szükség.
A csúcs előtti utolsó szakasz egyre meredekebb és egyre szebb. Az Edelweißspitze kilátóhoz már tényleg csak a fanatikusok tesznek kitérőt bicóval, mások a gyalogösvényt választják és felsétálnak. Na de milyen a túrabringás járgány nélkül? Mint a vőlegény...
Mi fanatikusok voltunk ebben is, feltekertünk a 2571 m. magasan levő kilátóhoz, ahonnan amint az a leírásokban is szerepel - bár nem számoltam meg - , tiszta időben 37 db. 3000 m. feletti csúcsot látni. Nekünk ragyogóan tiszta időt sikerült kifogni, persze ezért is lestük napok óta az előrejelzéseket.
Az igazán fárasztó, amikor innen vissza, lefelé kell ereszkedni több száz métert, majd újra fel a Hochtor-hoz 2504 m-re. A tortán a habot az jelentette, hogy a Hochtor után leszáguldottunk 1890 m-re, aztán egy 8,5 km-es kitérővel újra fel a 2369 m-en levő Ferenc József kilátóhoz. Az út vonalvezetése lenyűgöző, ennek megfelelően legalább annyira fárasztó. Felérve valóban szinte csak egy karnyújtásnyira voltunk a Großglockner 3798 m-es csúcsától. Álltunk az óriási hegy mellett és elégedetten csodáltuk azt, amiért ennyit tekertünk, úgy éreztük egy újabb álmunk valósult meg kitartásunknak köszönhetően.
A galérián elhelyezett képeink - bár ezt biztosan csak mi érezzük így - korántsem adják vissza hűen azt, amit átéltünk.
Teljesítményünket leginkább az emeli ki az átlagtól, hogy többnyire "csak" feltekernek a Hochtor-ig és utána legurulnak Az, hogy egy nap alatt mellette még a másik két kilátóhoz is felkapaszkodnak biciklivel, ez nem éppen szokványos, mondhatni nagyon ritka. Na de hát ezért is vagyunk a BFT részei.
A végére egy adalék a fanatizmusról.
Találkoztunk olyan fiatalemberrel, akinek feltehetően sajnálatos születési rendellenességéből adódóan teljesen hiányzott egyik karja, másikon is csak a mutató és nagyujja volt meg. Barátaival tekert felfelé, bíztatták, lelket öntöttek belé. Láthatóan szenvedett az erőlködéstől, de küzdött, nem adta fel, feljutott ő is a csúcsra.
Egy fékkar volt a bringáján, mindkét kerék fékje arra volt kötve, neki lefelé is többszörösen meg kellett küzdenie.
Hát ennyit a fanatizmusról, stílszerűen sisakunkat utólag is megemeljük előtte.

Úgy gondoltam beszámolok erről a szép túráról amit Józsi, Lajos, Zoli és jómagam tettünk meg, aki teheti és még nem látta mindenképpen érdemes oda elmenni, ha bringával nem is, de akár autóval bejárni az útvonalat.

Klubtársi üdvözlettel:
Jenő

A csapat

A csapat már elég magasan

Augusztusi hó

További képek a Großglockner meghódítása albumomban.